Az idei év, túlzások nélküli legnagyobb albuma és meglepetése a Phobia zenekar blabla lemeze. Sokak most biztos kétkedve merednek a monitorra, hogy ’de hát van minimum 8 metalbrigád azok már rég feloszlottak stb’. Ez a Phobia azonban más, ez Vrangsinn (Daniel Salte) mester projectje, kicsiny gyermeke. Őt leginkább a Carpathian Forest életműből lehet ismerni, valamint rendkívül igényes modellfotóiról. Illetve mostanában aktív résztvevő a facebook életében, ahol roppant elmés és aktív vallásellenes megnyilvánulásaival fordított arányban rajzolódik elénk egy IQ-ban szegény norvég zenész rémképe.
Ha szépen kényelmesen elhelyezkedtünk a fotelünkben, lehúzott redőnyök mellett egy forró teával a kezünkben, lábunkon pihe puha takaróval és meguntuk a Perdition City hallgatását, kiváló választás lesz Vrangsinn remekműve. A jó előre vizionált blackes kirohanások és rockos koszolások írmagja bizonyosan marad hat láb mélyen és helyette már az első hangok alapján egy gigantikus tréFa fog lelki szemeink előtt kinőni a földből. Az album sokkfaktora csak egy harmadik világháború kitöréséhez hasonlítható egy verőfényes délutánon, amikor éppen elkapcsolunk valamelyik szórakoztató műsorról a tévében és hirtelen bejelentik az észak-koreai inváziót dél-afrikában, ugyanis minden prekoncepciónk tizedmásodpercek alatt fog az enyészetté válni.
Vrangsinn nem hogy black, de még metalt sem hajlandó játszani itt, ellenben egy négyéves herélt kisfiú kifogástalan hangi adottságaival játszi könnyedséggel kalauzol el bennünket agyának legbutább és legfelkavaróbb sötét részeibe. Önmeghatározása szerint ez nem más, mint: Psycopop idiosyncrasy with an ounce of psychedelic doom rock. Mindenesetre érdekes, ahogy a minimál tempók, némi gitárzajongás és fuvolaszólamok segítségével próbálja színesebbé tenni a katatón állapotba került hallgató életét, amennyiben az album végighallgatása utáni vegetatív állapotot még életnek lehet nevezni. Nehéz szavakkal leírni, hogy mennyire elvadult és idegtépő Vrangsinn hangja, de nyilván nem lennénk azok akik, ha nem buzdítanánk mégis mindenkit ennek legalább egyszeri megtapasztalására. Olyan, mintha édesded álmában egyszer csak a fejére esett volna Manes Vilosophe albuma és felriadva reggel azonnal a stúdióba vonult a kétes ihlettől vezérelve.
A korábban már megjelent Did You Ever? számhoz klip is készült ami látványvilágával és apró részletekig kidolgozott vizualizációs megoldásaival teljes kölcsönhatásba lép a zenével. Teljességgel érthető ha sokan határoznák el magukat a videó megtekintése után, hogy Vrangsinn vérével fognak pergamenre vaskos kódexeket másolni, mert ez a minimum amit a dalszerző érdemel.
A bajok ott kezdődnek, hogy ha az önként vállalt egyszeri meghallgatás után mégsem követnénk el öngyilkosságot és valami furcsa perverziótól vezetve újra nekiveselkednénk az albumnak, fene mód előjönnek a finomságok. A kissé bugyuta vagy érthetetlen szövegek mögött egy rideg és fájdalmas világkép sejlik fel, ami ettől ’jobb’ énekhangot nem is kívánhatna magának. Valamit csak tud azért ez a fickó, mondhatni hülyére vett teljesen, gyanítom, valahol ez is volt a célja. El lehet ebben merülni, viszont tényleg kisimult arc és ipari mennyiségű nyugtató használata javallott a Phobia megismeréséhez, de akik enélkül is képesek rá, azok bizonyosan nem normálisak és egyben tiszteletet érdemelnek. A Vrangsinn félelme Vrangsinn, ez a napnál is világosabb most már.
A teljes Phobia album ingyen letölthető innen (ami egyben Daniel saját kis webes kuckója is): link
