Mostanában rengeteget hallom (mit hallom, olvasom, különböző fórumokon) a tizenix éves Kult figurák hozzászólásai közt a 'szart se tudol a metálró' ' stílusú vagdalódzásokat és az ezt követő hatalmas megfejtéseket a régivágású, mára kikopott szellemiségről. Nem akarok én senkit megbántani, de fogok. Ez itt nem egy ilyen tipikus szopkodjuk egymás csápját stílusú webzine, konkrétan teszünk mindenkire és mindenre magasról, arról írunk, amiről akarunk, mert a MIÉNK! Viszont a félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem a srácokkal van a probléma, hanem azzal, hogy nem tudják, mi az a régisulis szellemiség, amiről értekeznek, épp ezért döntöttem úgy, hogy elmesélem nekik, hogy míg a velem egykorúak helyeslően bólogatnak, valamint mosolyognak a szemük elé táruló emlékeken, valamint az önmagukkal történő szembesülésen (bizony, te is magadra fogsz ismerni), addig a „kopaszok” csiszolódjanak egy picit. Letöltés, fórum, webzine, 320–as bitsűrűség, Ebay… Anyádat! Nem, bazdmeg, még Win 95 sem volt, jól gondolod! Sőt, te sem voltál, mert 1985–öt írunk. Nyugi, én is akkor kezdtem a sulit (az általánost) és fedeztem fel a hosszú női combokat. Volt benne valami ma már perverznek mondható varázs, hogy a fejed magasságában olvadnak bele a csípőbe és a szeméremdombok a szád előtt vonulnak az utcán, ugye? Egy gombóc fagyi (honnan jutott ez eszembe?) 10 forint, az aktuális BKV jegyárhoz igazodva, a szomszéd hülyegyerekének meg BMX-e van, nekem is kell, Fater, faszom a kontrázásba, ott rohadjon meg a Csepel biciklim, ahol van, konkrétan a házunk pincéjében dolgozó méhesnél, ami miatt a körfolyosós 4 emeletes úgy mozgott, mint Kína hetekkel ezelőtt. Ha akkor apámnak van elég agya és rögzíti a szalagos ZK magnóra, ma mocskosul jól élnék a War black metal csapatoktól beszedett jogdíjakból, amit a semmihez sem fogható apokaliptikus hangok felhasználásáért kapnék. Úgyse tudják, hogy csupán a ZIL féltengely csusszant meg egy Tátra motorblokkján. Mindez a Sportcsarnokkal szembeni, a Kerepesi úttal párhuzamos kis utcában. Apropó, Kerepesi út. Az első, igazi meghatározó élmény, amikor Debil Ödönke úgy dönt, hogy még a méhes is elmehet a retekbe, mert annyi fémet úgysem tud felmutatni, mint az ott részegen, saját hányásukban üvegszilánkok közt fetrengő lucsoktól és zsírtól csillogó hosszú hajjal felvonuló, anyaszomorító ”Büdös suhancok!!!" - a la Bözske néni /1. emelet, 7-es lakás/, akik az Iron Maiden koncertre érkeztek! Ahogy a nap sugarai megtörtek a piramisszegecseken, hát annál szebb látvány még életemben nem tárult szemeim elé. Talán az a verekedés volt egyedül izgalmasabb, amit egy ilyen suhanc és egy akkori, Deák Bill Gyula felépítményű (mínusz faláb) fickó hozott össze. Az is régivágású volt. Az ablakpárkányra könyökölve csodáltam a nem túl mozgalmas mérkőzést. Öreg szakállas fogta keménylegény gallérját, bebaszott neki egyet, megtartotta, nehogy összeessen, ő addig pihegett, kifújta magát és úgy fél perc elteltével bebaszott neki mégegyet. Ez így ment, míg eszébe nem jutott elengedni a gallért…… Mivelhogy apám mindigis Creamet, Tastet, Hendrixet nyomatott és megrögzött motoros volt, nem hezitált, nem menekült, mint a legtöbb sztk-keretes jóelvtárs a családjával, hanem inkább levitt sétálni, mert ilyet úgyse gyakran lát az ember, ő meg nem jutott ki Woodstockba. (Megjegyzem lehet, jobb is, mert szerintem nem élte volna túl az alkohol- és spanglimennyiséget, én meg bennragadtam volna a zacsiban sok milliárd sorstárrsal karöltve…) 11 évesen már meg is volt az első Maiden pólóm egyenesen az Akácfa utcából. Volt ott vmi pinyó, Pleasure to kill feliratú pólókkal, de persze nekem a Leprosy kellett volna, az olyan humánus, meg most érkezett, állítólag új lemez… Apám konszolidáltan annyit mondott, hogy "lófaszt", amit így utólag elfogadhatónak találok tekintettel az életkor és minta közt felbukkanó erőteljes kontrasztra. Maradt a Maiden, de a Leprosyt sosem feledtem. 94–ben ugyanott meg is vettem felvarró formájában, meg szerváltam is cirka 30 piramis szegecset, mert kemény voltam és megmutattam otthon, hogy amit akarok, azt én el is érem. Apám pedig, hogy megmutassa, azért nem ilyen egyszerű az élet, nem adott zsebpénzt két hónapig. Szopóág, de megérte, keményebb voltam, mint valaha, rockernek születtem, nő a haj, cserével hozzájutottam szimatszatyorhoz is, amin egy körzővel szerkesztett penta éktelenkedett…beilleszkedtem a középsuli trógerei közé és megkedveltek a 4. osztályosok, ami nagyon fontos volt, hiszen ők voltak birtokában a legjobb albumoknak. És így hozzá is juthattam az egyik Death Metal alapműhöz, a Scream Boody Gore lemezhez! Szóval a téma az Old School.

Ennek okán hallottam 94 –ben életem első black metal albumát, a Live In Leipziget és jöttem rá, hogy mégsem vagyok kemény…. Ez a titulus onnantól kezdve azt a TDK szalagra másolt közel egy órát illette! Namármost hallgattam én már akkor Nihilistet (Entombed, ha nem tudnád, azokból a dalokból még a Clandestine lemezen is találsz), meg Massacret (From Beyond. Na vajon honnan szedte George Fischer a Corpsegrinder művésznevet?) és természetesen az összes Floridából származó brutalitást, de akkor, ott abban a pillanatban megértettem, hogy a vokalista koponyájából nyakláncot, agyvelejéből pedig pörköltet készíteni és jóízűen elfogyasztani valóban laza, mint a rigalánc, így hát azonnal összekötöttem az Asahi magnómat apám Akai dekkjével és elindítottam a rec gombot, hogy a TDK szalag hanganyaga a muter Tom Jonest tartalmazó BASF-re helyeződjék át. (Ja, ebből is származott otthon egy kisebb vita, mikoris fény derült rá, hogy bizony a jó öreg Tom irgalmatlanul hazavágta a hangszálait, de ezt szerintem különösebben nem kell körvonalazzam.)

Amit Ti most itt olvastok, az nem más, mint a letöltések előszele. Csupán ennek bizony komoly menete volt, nem torrent, rapidshare, meg DC++, hanem szimplán minden, az iskolába fekete pólóval érkező gyerek hozta magával az x-től megszerzett, y által átmásolt kazettáját és bizony a csere érdekében néha heteket kellett várnunk, míg a Blaze In The Northern Sky-ért oda tudtuk adni azt a Pestilence anyagot, ami a havernál volt, aki természetesen kölcsönadta egy általunk ismeretlen fickónak és várni kellet, míg végigmegy annak baráti körén. Ha nem ismertél nálad 4 évvel idősebb metalost, kb. meg is baszhattad. Most azt gondoljátok, hogy ez rohadt szar lehetett. Nem éppen. Azt kell mondjam, hogy ennek köszönhető az a közhely, miszerint lassú malom tovább őröl. Nem 5 giga hugyot szedtünk le irgalmatlan sávszéllel, hanem jobb esetben 1 hónapban 3 albumot kopiztunk át (és ezáltal volt időnk belemélyedni, megrágni az anyagot) és írtuk a kazi borítójára saját kezüleg a számcímeket, valamint rajzoltuk meg a zenekarok (most gondolj bele, Darkthrone) logóit. Ha mákunk volt, lenyúltuk a suli fénymásolójának és rádiószobájának kulcsát és fotóztuk le pl. a Where No Life Dwells című Unleashed alapmű bookletjét, majd nyomtuk be a suli rádióba szünetben kizavarván az ott ügyködő pubit, aki épp az OKTK jelentőségéről olvasott fel önkezűleg megírt értekezést pattanásos arcával, görnyedten meredve arra a papírlapra, melyet otthon írt teli egy szaros dícséretért és épp 5 perce zabálta le az uzsonnájával, amitől az egésznek Gyulai kóbász szaga és jellegzetes barnás-vöröses színárnyalata lett. Nem lehet azt az ellentétet érzékeltetni, ahogy hirtelen elhangzott az éterben a:

-A matematika verseny első helyezetjének jutalma pedi … hééééé, na de mégis…
-Na húzzál innen, te here!
-Na de…
majd Johnny orgánuma ”High above the clouds, standing tall in might , darkness surrounds, the mountain sight!”

lefolyású párbeszéd, melyet természetesen éktelen röhögés kísért a folyosón lebzselő diákok részéről.

Manapság 15 éves kölkök 200 gigás megosztásokkal villognak. Na ja, és mikor hallgatta meg 1 alkalomnál többször az adott zenét? Ezt azért is kérdem, mert akkora rakás szarokkal találkozol a gyűjteményében, hogy inkább a DJ Bobo, azon legalább röhögsz, nem sírsz. Namármost észrevehettétek azt, ami jelenleg úgy látom, nem éppen elterjedt. Felteszitek a kérdést, hogy mégis hogy a búsba cseréltek black és death metalosok egymás közt zenéket. Úgy, hogy akkor volt valami, amit úgy mondtunk, extrém, vagy mai szóhasználattal élve underground metal zene. Azt, hogy a black és a death így „rivalizál” és azt, hogy a blacker cikizi a death metalost, nem a black és a death metal fénykorának, valamint nem Euronymousnak és Bentonéknak, hanem magatoknak köszönhetitek. Ha tetszik, ha nem, ezek a zenék egy tőről fakadnak. Régen nem foglalkoztunk ilyenekkel, hogy akkor ez most mi… Végülis mi a franc volt a Possessed, ahol Jeff büvölti a legendás six – six – six -et, a Bulldozer, a Sadistic Intent, a japán Sabbat, a francia Massacra, a Motörheades (néhol punkos) riffekkel operáló Venom… Vagy akár előhozakodhatnánk a korai black csapatokat megszégyenítő sátántúladagolástól duzzadó szövegekkel operáló Amon (Deicide) első felvételével, valamint megpendíthetnénk, hogy mégis miféle véletlen során viselte a Chapel Of Ghouls (Morbid Angel / Altars Of Madness / 5. dal 1991-ből) nevet a hírhedt Les Légions Noires csoportosulás egyik prominens képviselője, a későbbiek során Belketrévé avanzsált, „rajtunk kívül senki sem gonosz, rohadjon meg a Death Metal és úgy alapból mindenki” formáció.
Akkoriban jó volt így nekünk együtt OFFLINE!

A zenei élményeinket és a metal életérzést sem fórumokon vitattuk meg, hanem a suli melletti kocsmában, ahol teljesen természetes jelenség volt az, hogy a csótány keresztülrohan az asztalon, ügyesen kikerülve a kancsó bort, valamint Akela koncerten - és itt most rohadtul ne vihogj, mert az Akela bizony nem volt mindig pancsolt lőre, igencsak odavágott a Félelem születése, és le merem fogadni, hogy a Te iskolád udvarán nem húzta fel az eredeti felállás a színpadot és kezdte úgy, hogy KÖZELEG!* -, aholis Dodó az elfogyasztott tablettásbr hatásának köszönhetően pogó közepette telibehányta az előtte lökdösődő két csávó hátát és haját. Dodóra nem voltunk büszkék…. Akkor arra gondoltunk, hogy szolidaritásból megverjük mi, amíg a srácok tisztálkodnak, de mégiscsak haver volt, úgyhogy hagytuk a feladatot a mázsás biztonságira. Amúgy Dodót végül ő sem verte meg, lehetetlen volt, mert már az ütés előtt elterült… Mindig kiváló volt a védekezése.

Elmesélnék még pár dolgot, mely a mostani korosztályt is érinti. Remek dolog az öccázé’ vásárolt letépett ujjú Obituary - Cause Of Death póló háromnegyedes Cannibal Corpse gatyával, amit a haverod kommandós apjának jóvoltából megspékelsz egy surranóval a rendőrboltból, ám valahogy nem célravezető, ha nőt akarsz felszedni. Persze 16 évesen ebben a szerelésben (35 fokban!!!!) megintcsak Te vagy a legnagyobb király és egyben a legbüdösebb is, de jóhogy kinézed magadnak a körúton a 28 éves diplomával rendelkező csodaszép nőt, ám hidd el, nem éri meg azt a megaláztatást, amin keresztülmész, mikor közlöd vele, hogy voltaképp mit is szeretnél. Ma már szőrös a tököm és adok egy jó tanácsot: várj pár évet ezzel, vegyél fel egy elegáns inget és egy jó nadrágot és vágasd le a hajad, hülyegyerek! Vagy legalább mosdd meg, könyörgöm! Mégvalami. Az összkép elég rémisztően hat, ám muszáj megemlítsem, hogy attól eltekintve, hogy mekkora állatok voltunk és 4. osztályban az uzsis szalvéta helyett a söröskupak gurult órán a tanár lába elé egy ügyetlen mozdulat jóvoltából, tanultunk, nem álltunk hadilábon a szüleinkkel és nem akartunk megverni minden discost, mint azt manapság az EMOs kisgyerekekre vonatkoztatva látom. (mi már akkor tudtuk, hogy futó divatirányzatokat nem kell komolyan venni, bőven elég röhögni rajta, meg eleve, mit foglalkoztasson ez minket?!) Kaptak el minket zsaruk nyaralásunk során a fejenként 10 sört követő csendháborításunkból és asztal alá vizelésből eredően, de alapvetően nem voltunk rossz gyerekek, sőt, kiválóan érettségiztünk le mindenféle mobil, Internet és egyéb lófasz segítségét nélkülözve. Mellesleg akkoriban még nem az volt a Matek érettségiben, hogy 75 dkg banán 200 forint, mennyibe kerül egy kg banán, valamint mennyi 1 alma + 1 alma… Lehet, hogy szeretsz suttyó lenni, de nem kell bunkóvá válnod, mer' kiverem belőled a szart is, köcsög, ld. fent Iron Maiden koncert / öregfiú vs keménycsávó! Mi tiszteltük azokat a metalosokat, akiknek köszönhettük ezt a zenét, akik által megismerhettük, szóval tegyétek ti is, mert egyszer ugyanilyen vén faszokká váltok majd és bazi dühösek lesztek, ha a felkarolt az agyát fitogtatja. Ogli G. szavaival élve:

„Mit beszélsz te barom? Elfeküdted a szádat! Családunkat magadnak jól kitaláltad! Nemsokára kezdődik a leszámolás napja, Ogli G betáraz és a buzikat elkapja! Írtam, olvastam mikor anyád csecsét szoptad, szőrös volt a faszom, te az ABC-t tanultad. Utoljára szólok, hogy fogd be a pofád, mert divatból beszélsz, divatból jártatod a szád…
A szavadon foglak és jól megbaszlak… meghúzom a füled és picsánrúglak…”

És ne feledd: amit látsz, az nem igaz. Mi ott vagyunk, de nem tudod. Mert már rövid a hajunk és kocsival járunk dolgozni, ingben, a pénzünket pedig nem egy ezredik Darkthrone kópia koncertjén szórjuk el, de minél öregebbek vagyunk, annál inkább több sört és metalt bírunk magunkba tömni! Az Old School sosem hal meg! Ékes példa erre 2008-ból a svéd Pest Rest In Morbid Darkness című (Év lemeze II.). Ami ugyanúgy összemossa az extrém metal zenék jellegzetességeit, mint a régi nagyok korongjai. Rohadjon meg a triggerelt dob! Blackdeaththrash mindörökké! F.O.A.D.!!!!!!!!!!!!!!! Ha nem vennéd észre, ez a lemez maga a lemezajánló, ha nem tudod, miről írsz, maradj csendben! Razort hallgass inkább, meg Slaughtert, mint Transilvanian (jaja, szimplán i–vel….) Hunger riffekből összelopott szarokat. A punkened pedig lefordítva punkos. Faszom! Tudod, mostanság letöltöttem pár jónak mondott hűdetrú bm csapat lemezét, pl. Behexen - My Soul For His Glory. Na, ezek akkora selejtek, hogy már a ctrl + shift + del sem vitte le a gépemről, szippantós kocsit kellett hívjak, hogy ezt és a társai által létrehozott fosokat egy jól irányzott vákuum segítségével tüntesse el, de villámgyorsan, mert foglalják a helyet a jó zenék elől! Ez a régisuli! És köszönjétek meg a linkeket, a picsába már!

Na kabbe, gyíkok, én leléptem!

*Képzeld el hogy lófrálsz két óra közti szünetben a suli folyosólyán Deicide Legion pólóban és egyszercsak azt látod, hogy az akkor épp a csúcson lévő Akelából Főnök elhalad melletted bőrgatyában, majd kopogás nélkül benyit az igazgatóiba és becsukja maga mögött az ajtót. Mondjuk úgy, hogy megfolyt a szemünk. Mint később kiderült, ő is oda járt és – ismételten ne röhögj - szerették a tanárok, mert jó eszű gyerek volt és minden lázadása ellenére így is viszonyultak hozzá. Másnap megjelent egy plakát a folyosón a következő felirattal: Órarend. 8.00-8.45 Irodalom 9.00-9.40 : Matek 9.55 – 10.00 AKELA. Na ez a metal, basszátok meg! Persze, a kukásmellényes discosok tüntetőleg a teremben maradtak és befogták a fülüket!!! (Kihagyták a suli legpazarabb jelenetét.) Mi pedig (mi 30-an teli torokból nyomtuk a himnusznak számító dalcsokrokat és pogóztunk.) Bizony, bármennyire is fáj ez nektek, az Akela akkoriban egy kurvajó thrash banda volt magyar viszonylatban, rendszerint meg is töltötték a Pecsát, sőt, még a Fővárosi Nagycirkuszt is, ahol szép kis balhé kerekedett a fellépésükből. Ezúton ajánlanám mindenkinek tőlük azt a VHS-t, melyen leül a tagság, de mire elkezdődne a beszélgetés, már irgalmatlanul bebasztak a boroskólától és az egész egy totál abszurd gyökérségbe fordul át.

Letöltés a borítókra kattintva, jelszó: "www.autodafe.hu"