2008 év legjobban várt blackmetal produkciója végre megérkezett. Az egyik legzseniálisabb és legigazibb banda már a lemez címével tudtunkra adja, hogy ez itt nem tréfa dolog, Igazi Fekete Fém gyaláz le minket bő félórán keresztül.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy ez most melyik Gorgoroth is valójában, de én azon a véleményen vagyok, hogy kicsinyesség ezzel foglalkozni; nyilvánvalóan jelen cikkünk tárgya az, nem pedig a másik nyerészkedő antitrve brigád. És hogy tényleg értsük, miért ez a legigazibb, elég pillantást vetni a teljes címre: Live in Grieghallen. Ezt már nem lehet tovább fokozni, maximum csak akkor, ha egy erdő közepén rögzítették volna a felvételt, nem ebben a patinás és sokmindent megélt etalon-stúdióban. De lássuk a nótákat, hisz ez a lényeg végsősoron: nyolc kiváló dal sorjázik, hömpölyög, dúl, ragad a fülünkbe, aláz le mindent, ami csak az útjába kerül. Nehéz szavakkal leírni, mennyire unikum ez a csapat most a varjak által uralt fekete égbolton; itt nincs helye könyörületnek, semmi pátosz, csak a való világ a maga ridegségével és kérlelhetetlenségével van jelen. Egy masszív arcbaköpés, a szellemi magaslatok és az alantas bestialitás páratlan kvintesszenciája fortyog ebben a szurkos zenei üstben, amit Infernusék méreggel keverve tálalnak elénk.

Minden fontosabb dalukat megidézik a Pokol Ura előtt, és különös örömmel tölt el, hogy végre valós szépségében tündököl az Unchain My Heart!!! című szerzeményük. Szakítottak a klimpírozós attitűddel és önnön valóját fedték fel ennek a kitűnő 4 perces obszcenitásnak. Düh, erő, arrogancia, kell ennél több vagy más? Bátran ajánlom ezt a lemezt mindazoknak, akik kezdetektől a színtéren vannak és örök szövetséget kötöttek a Feketeséggel. Ez az a lemez, ami a Világ egészét térdre kényszeríti.

Meg a mocsko$ anyjukat, azt.