Egy élmény volt élőben látni az olaszokat, de nem lehetett volna mindezt Patton nélkül? - merül fel rögvest a kérdés. A zenekar amúgy a youtube-os videókról ismert szettet játszotta, amihez Mikink nemhogy hozzátenni nem tudott semmit, többnyire irritáló volt, amit a hangjával művelt. Mentségére szolgáljon, nélküle nemigen lett volna szerencsénk a Zu triójához, az elektronikával pedig azért viszonylag tetszetősen bűvészkedett, ráadásul talán túlságosan is előre lett keverve az ürge, miután leugatta a keverős fejét. Az pedig külön vicc, hogy a 90%-ban tájékozatlanul a helyszínre érkező, elejétől a végéig csupán az amerikait bámuló idióta közönség - mögöttem egy pali például azt ecsetelte, Prágában Chester Bennington milyen zsenialitással váltott üvöltés és tiszta ének között, egy cseh negyvenes éveiben járó hölgy pedig a kvartett színpadra lépése előtt 10 perccel jött rá, hogy rossz rendezvényre váltott jegyet, de ez csak két kiragadott, mókás részlet, ráadásul a tájékozatlant nyilván nem is így kell érteni, de hát mindent ezerszer meg kell magyarázni, ahogy a Burzum kritikára érkezett reakciókból kiderült - jó részének elég volt pár húzósabb részlet ahhoz, hogy beinduljon a pogó, sőt, crowd surfing, s kétszer tapsikolja vissza a négyest. Legalább ők is jól érezték magukat, még ha kicsit groteszknek is hatott a dolog, lévén a kevésbé kézzelfogható részeknél ugyanezen emberek láthatóan nem igazán értették, mi is történik a színpadon. Mindenesetre ez legalább magyarázza az ötlettelen, hatásvadászattól meg nem riadó Másfél itthoni sikereit. Lényeg a lényeg, Zu-t a hazai klubokba, lehetőleg minél hamarabb!
Akit érdekel a setlist, Rómában márciusban ezeket játszották. Itthon pedig a következőt:
