Lévén mindenki uborkázik és a dögmelegben Blashyrkhról álmodozik titokban a légkondi zúgása mellett, nem is jöhetne más, mint egy újabb üdítő irodalmi szkeccs. Természetesen ezt sem tudjuk kommentálni, annyira kompakt és kikezdhetetlen, mind a fogalmazás mind annak hibátlan szavakba öntése.
A mai nap mondása pedig: keresd a halált, mielőtt Ő talál meg!
Íme a mű:
"Az őszi szél egy fuvallata Pest házai közt egy kis forgószelet képzett, és megforgatott egy kis sárga falevelet. A Corvn közi sétáló utcában a macskakövek rései közt újnyi vastagságban állt a vér. A kis forgó levél olyan abszurdnak hat az óriási vértócsa fölött, mintha egy boldog kisgyermek táncolt volna édesanyja koporsóján. Olyan bizar... mégis... Benne van minden, amiről ezek a szörnyű napok szóltak. Ahogy a hűvös szellő tovafújja a levelet, egy pillanatig megáll a barátom, és az én szétlőtt, megcsonkított holttestem fölött. Mintha tiszteletet adna a forradalom hőseinek. Aztán az út közepén elterülő nagyobb vértócsába telepszik le. Úgy úszik a vérben, akár egy régi nyáron apám horgáscsónakja a vén Tiszán. Egyszerre valami borzalmas dolog történik kis hősünkkel: valami óriási rátelepszik, lenyomja őt a tócsa méllyére, és nem engedi tovább szállni a széllel. Aztán nemsokára a kis falevelet a vérbe folytó tank utolsó lánctalpa is elhalad. De a levél elázott a véres sárban. Elkezdett sírni, oly hevesen, ahogy egy ember sem tud. A többi falevél csak nézte Őt, de segíteni senki sem akart. Nemsokára eljött régi barátja, a hideg, őszi szél, s felkapta őt. Újra boldog lehetett, hogy a szelek szárnyán szállhatott. Igen, az egész forradalom ott van abban a kis őszi falevélben, ami azóta sem száradt meg a vértől"
