Rohanó világunkra jellemző -és ma már közhely -, hogy mindent azonnal akarunk, gyorsan, minél kisebb erőfeszítéssel. Nem elég, hogy napi nyolc (vagy még több) órát a munkahelyünkön a számítógép mellett töltünk még otthon is folytatjuk a monitor előtti görnyedést. Masszív zenerajongók lévén külön áldás, hogy vannak olyan programok amivel a két dolgot (sebesség, geekség) fantasztikusan össze lehet kapcsolni: ez nem más, mint a p2p (ejtsd: pírtúppír). Fájlcsere, maga a kánaán. Itt most ne térjünk ki az eredeti lemez vs. mp3 parttalan vitára. Mindannyian tudjuk jól, hogy semmi nem ér fel egy szépen berippelt albummal, pontosan betagelve, figyelve a tökéletes sfv.-re is. A metal zenét sokféleképpen elérhetjük a hálóról (Internet), rengeteg hasznos program segít minket a böngészésben (browsing). Ilyen kis csodák a direc connect alkalmazások (bcdc, strongdc) a lélekkereső (soulseek, beszédes név!) valamint a torrent kliensek (kliensek).
Ez utóbbit szívesen használjuk mi is, ez az egyik legkényelmesebb és priorizált entitás ami mostanában létezik. Minap ezen fedeztem fel Őket. Belebotlottam csodás hangzóanyagukba (192kbps / 44,1kHz / Full Stereo joint) és magával ragadott az ami a hangfalakból felém áradt (2.1). Róluk tudni kell, hogy egy kooprodukció erejéig álltak össze, soha nem is lesz mégegyszer ilyen, teljességgel egyedi amit ezen az kislemezen véghezvittek. A zenekar (band) tagjai (nem összekeverendő a tag-ekkel):
Kanwulf (kell ide bármi szó Őt bemutatni avagy méltatni? Igen kell: csoda, sőt C.S.O.D.A.!!!)
Andrew J. Harris alias Akhenaten a Judas Priestből (hihi, az valójában Iscariot)
Meg egy dobos.
Ők hárman (triumvirátus) egy olyan alapkövét helyezték le a germán/amerikai szutykos blackmetalnak, hogy az ritka egybeesése a 
kreativitásnak a spontán csodának (Kanwulf) és a közutálatnak. A geek (nerd) horda akkor döntött úgy, hogy kollaborációra (szintézisre) lépnek egymással, amikor a wii-nek még se híre se hamva nem volt, de a World Of Warcraft eladási rekordokat produkált javában. A web (háló) összehozta őket és két szintlépés közt megalkották végre 2004-ben (a majom éve) a Mick Jagger és Keith Richards-nak ajánlott extended play-jüket (EP) (Between The Stones). Fortyogó szintihangzás, kimunkált dobképletek, polírozott stúdióhangzás és érzelemgazdag, méy tónusú énekhang helyett kapunk egy jó adagnyi (20 perc) schwartzmetalt (blackmetal).
Az öt szám kiteljesíti az Életérzés és Pátosz fogalmakat, megjeleníti a remény (Gone but dreaming) és haldoklás (Fucked by Death) különös szivárvány boltozatát a kockulástól bedagadt csíkszemeink előtt. Amint ott ülünk bedrótozva és fojtogat a vágy minket (Barbed Wire Strangulation), hogy újra és újra meghallgassuk ezt a 666 (régi Pokolgép sláger) példányban kiadott, kézzel számozott (lábbal truebb lenne) bakelit korongot percről-percre kiszélesedik a világ (20/10 megabit), kitárul az Élet előttünk (széttett lábakkal, persze). Minden a helyére kerül bennünk, minden tört darab összeáll a Nagy Egésszé és mint egy csörgedező hegyi kispatak, árözön, zuhatag (Mindent felörlő) mossa el a középszerűséget, a pénzéhséget az álszentséget és a takony blackmetal kiskirályokat a Földről.
Nyomi a cikk? Nyomi a zenekar neve is. Torrent. Érted? Torrent, bazdmeg.
http://www.metal-archives.com/band.php?id=16946
