Kvlt banda akarsz lenni a zenekaroddal? A képlet nagyon egyszerű: csinálj egy anyagot 15 évvel ezelőtt (elég akár egy demo), oszolj föl akkor és állj össze most! Az a 3-4 ember, aki régen is szeretett, most is oda lesz érted, de a lényeg, hogy az interneten elterjed a híre a nagy visszatérésednek, ezért még több ember fog kíváncsiskodni. A fiatal bandák, akik nagyjából ugyanazt csinálják, mint te, csak nem akkor kezdtek, le lesznek mosva a színről, csak a te bulijaidra fognak járni a rokkerek!
Na de most komolyan, nem dögunalmas, hogy már az ezredik nagyra becsült oldschool zenekar kezdi el ugyanazt az utat bejárni, mint az Omega, csak nagymamák és nagypapák helyett magukat trve-nak képzelő elit metallisták előtt nyomják el a maguk Petróleumlámpáját? Na de nem ám csak a nagy nevek futják újra a maguk köreit, egy rakás középszerű zenekar is úgy harangozza be magát, mintha 10 éve mindenki rájuk várt volna.
Kezdjük az elején. Ami talán mindenkinek más. Részemről az Atheist volt az első. Ők az igazi, saját korukban meg nem értett, de mára kultikussá növekedett banda a maguk egyedi, eredetileg thrash/death metal-ba oltott jazzes, szambás stílusukkal, akik megelőzték a korukat és úgy gondolják, hogy pont ennyi évvel. Senki sem kérte, hogy álljanak már össze, ugyan már. De megtették. 2006-ban, majd behugyoztam az örömtől, hogy zsenge korom ellenére hallhatom és átérezhetem azt, amit ők 94-ig nyújtottak a közönségnek. A nagy lófaszt. Elmentem miattuk Prágába és kiszúrták a szemem egy olyan gyalázatos produkcióval, hogy azt inkább nevezném nyilvános próbának. Felkészületlenek és rozsdásak voltak. De tapsoltunk. Eksztázisban voltunk. Éljeneztünk és őrjöngtünk. Csak mostanság esett le hogy mit is kaptunk mi a pénzünkért.
Utánuk jött a Cynic. Na jó, ők faszák. Nem tudom, hogy csak elvakult Cynic rajongó vagyok, vagy tényleg ez az igazság, de ők szerintem azt adták a pénzünkért, amit megérdemeltünk. (elvakult rajongó vagy. a szerk.) Precíz, feszes játékot, sok gitármaszturbálást á lá Paul Masvidal, megfelelően előadott klasszikusokat, és olyan csemegéket, amire egy őrült rajongó szájában megindul a nyálelválasztás.
Mindez nagyszerű, de felmerül a kérdés, hogy mi lesz szegény „kis” zenekarokkal, akik talán vannak olyan tehetségesek, esetleg olyan ötletesek, mint ők, csak talán nem ugyanúgy, és ők nem kiégett öregemberek, hanem ugyanolyan fiatal zenészek, mint azok, akik a kvlt trve lemezeket megírták? Legjobb, ha feloszlanak, kezdenek valamit az életükkel és 15 év múlva megpróbálják újra. Mert én a nagy progácsaszaggató lusta vagyok megkeresni és meghallgatni ezeket a zenekarokat, mert nekem is csak a jól bejáratott Petróleumlámpa kell.
Eszembe jutott a régi Barackca (ez sem black metal) dal:
„Nosztalgia TV, nosztalgia műsorok.
Emlékezés a régiekre és le vannak szarva a fiatalok.”
Ez megy. Nosztalgia. Önök kérték. Kívánság kosár. Vajon ez a rosszabb, vagy azok a zenekarok, akik nem hajlandók abbahagyni és a szemünk előtt öregednek ki?
