Nehéz megmondani, hogy mi teszi legendás avagy kultikus státuszba egy-egy előadó személyét illetve munkásságát. A ma már közhelyes 'jó időben-jó helyen' frázis, a véletlen, netán a tényleges tehetség? Talán egyik sem vagy mindegyikből egy-egy kis nüansznyi szelet. Az igazság azonban ennél sokkal kiábrándítóbb: elég egy sznob rajongó és onnantól kezdve nincs megállás. Szinte minden zenei műfajnak megvan a maga rejtett gyöngyszeme, messzire világító fárosza, ami minimum 100 dollár feletti értékkel bír az ebay-en. És hogy pár példát is említsünk a teljesség igénye nélkül mik is ezek az etalonnak számító művek: Edvard Grieg Peer Gynt-je 1928-as bakeliten, Horváth Pista - Hopp, Te Zsiga (dedikált kazetta), Merzbow - majdnem minden produktuma ilyen paraméterekkel bír jelen korunkban.
Ez utóbbiról szeretnénk most néhány érdekességet bővebben is megosztani veletek a legfrissebb lemezük kapcsán. A kis japán figura rendkívül jól bánik minden kezébe kerülő tárggyal (porszívó, mázsás harang, százasszeg) amiből kifejezetten igényes és fülbemászó dallamokat facsar ki (vö.: tehetség).
Még a hetvenes években kezdte máig magasan ívelő zenei pályafutását 秋田 昌美 a メルツバウ szellemi agya, eleinte csak afféle megélhetési bérzenészként. A nyolcvanas évekre azonban fokozatosan vetette le magáról a profittermelés embertelen kényszerzubbonyát 
és találta meg saját igazi (zenei) hangját. Ebben az időben az efféle őszinte érzéseket hordozó, a népzenei gyökereket bátran felvállaló zenék teljesen szembementek az akkori mainstream felfogással. Recitatív és crescendo orgiák triangulumra hangszerelve: ugye milyen merész vállalkozásnak tűnik ma is mindez? Pedig ez akkor és ott jött létre, amire sajnos nagyon kevesek voltak képesek nemcsak érző fület, de pénzt is áldozni. (vö.: közhely és sznobizmus).
Az ezredfordulóra megszámlálhatatlan mennyiségű lemezt adott ki a kezei közül a Mester, új területeket felfedezve magának és a hallgatóinak a zene addig korlátosnak hitt territóriumán kívül. Zajos, osztatlan sikereit egy ötven lemezből álló box kiadása koronázta meg. Ez időre már újabb szintekre lépett zeneiségében és gitárokat, dobokat is hasznosítani próbált elsöprő sikerrel dalai megalkotásában. De nem lenne 秋田 昌美 az aki, ha mindezt nem úgy hozta volna létre, hogy a gitárral ütemeket a dobokkal pedig dallamokat keltett volna életre. Ám még itt sem mondott le - nagyon helyesen - a korábban jól bevált munkamódszeréről: porszívócsőbe rejszolt, betonkeverőben készített omlettet, disznóperzselővel járt násztáncot, ha az adott téma úgy kívánta meg.
Ezt a tálentumot csak becsülni tudjuk azért, hogy nem okoz sem csalódást soha újabbnál-újabb műveivel, sem pedig kíméletlen sóvárgást nem teremt azzal, hogy évekig visszavonulva a zen buddhizmusba meneküljün rekreálódni. Nem, ő negyedévente megörvendezteti nyájas hallgatóságát szellemi attakjaival amelyek mélyre hatnak, a zsigerekig megdolgozzák a tudatalattit ráébresztve a Hallgatót a világ fonákságára, arra, hogy a világ rossz irányba halad és, hogy az üdvözülés nem jön a helyünkbe, azért bizony tenni is kell. Ha péklapáttal, ha rozsdás féltengellyel, ha ütvefúróval is, de tenni és tenni kell.
2009 legfrissebb 'bow kiadványa a Fukurou 13 Japanese Birds Part I. ami egyolyan éjszaka készült el, amikor ármszünet volt. Igazi unplugged tivornya, mondhatnónk. Bár a bookletben nem mellékelték a dalszövegeket, így sajnos a zenén túli írott ideológiára csak tippjeim vannak, hogy a Művész mit is akart kifejezni. Egyrészt ugye az íbisz madarak párkereső, párzási szokásai is lehet a maga koncepció vagy egy nagyon burkolt origami madárhajtogatós versenyen megszerzett utolsó helyezés kálváriája tárul a szemünk elé rendkívül humoros köntösbe bújtatva. Így vagy úgy, maga a zene az úgyis mindentvivős, annyi érzelmi többletet és energiabombát tud felszabadítani bennünk, kevés beavatott rajongóban, hogy az már-már egy vegytiszta drog kábító hatásával mérhető csak. No nem mintha mi vagy a Művész úr élne ilyesmivel, ezt szeretnénk gyorsan leszögezni megakadályozandó a később rosszindulatú feltételezéseket.
Kétségtelen, hogy a mű már a tavaszra íródott; a cseresznyefa szirmot bont márciusban és pajkos tamagocsikkal mélázunk el lelkünk virágos rétjén minden egyes dallam felcsendülésekor. Annyira leszünk ingerültek a hallottaktól, mint egy kölyökkutya az anyja csecsén. Ezt hivatott alátámasztani a minimalista és monoton dobolás a középkori császári regösénekkel versenytfutó hősi dallamvilág is. Szinte hívogat minket minden kis ütem, minden kis apró félhang, hogy süldő malacok ropogós húsát kenjük szét egy vágóhíd oldalán és véres tagekkel díszítsük a konyhaszekrényünket villásreggelink elfogyasztása közben.
Négy tétel négy külön asztrális állapot. Négy olyan individualista prejudikácó amit maga a hallgató él át a legbensőbb érzelmeinek acsarkodó üvéltesei által, a Merzbow finom dallamaira. Négy alkalom, hogy tisztára mossuk lelkünket és utána fülünket. Garantált fülzsír ez, ami azonnal beleragad a hallójáratainkba. Négy út, ami ugyanoda vezet: a Jóhoz és Igazsághoz. Négy esély. Négy évszak.
