Bár vége a bolondoknapjának amit méltóképpen ünnepeltünk ugye, tartozunk még egy kis szösszenettel nektek. A külső szerző némi drog behatása alatt összehányt cikke méltó így megkésve is az elsejei őrülethez. Kellemes borzongást.
ott, ahol az 1 főre eső lelőtt terhes lányok aránya legmagasabb a világon, és legtöbb a transzfeszcica (nyilván brazilia után), ott ahol a múlt évezred vége felé fociVB volt, azaz mexikóvárosban indult ez a remekbe szabott kis együttes
ha nem jutott még eszedbe, hogy milyen is lenne kitágult pupillával (CSAK szintetikusok hatására) menni az utcán, hogy a sétálók közé lőhess, mközben a 10 éves hugod otthon vár kikötözve (kénytelen várni), hogy megint a szikéddel simíthass végig csupasz...
nos, ha ilyesmik nem jutottak eszedbe még (de ha kedvet kaptál, elmesélhetnéd emilben), akkor nem hinném, hogy ez a te zenéd lenne.
tehát ha mexikóban jársz-kelsz, és régóta vágysz, hogy megkéseljenek, akkor mondd bátran egy indián testvérnek, hogy hocico (ejtsd:oszikó).ez olyasmit jelent, amire a legjámborabb latinamerikai gettólakó is fejéhez kap, hogy 'ÚR isten, megint egy fel nem derített gyilkossággal romlik szeretett hazám kriminalisztikai mutatója!', majd minden további nélkül hasba lő/döf, vérmérséklettől és financiális lehetőségektől függően.
nos a zene. az egész elektromos mizéria valahol 1968(!) környékén kezdődött, mikor 2 srác kiadta a Song Of The Second Moon(gyk:a delta zenéje, amikor sétál a bácsi a lágy tavaszi szellőben, miközben vattapamacsok szálldogálnak-asszem a kissé idősebbek tudják miről van szó:KudlikJuli RULEZ!!!) lemezt. nyilván volt elöttük is élet elektromos zenével (pl az első világháború alatt egy orosz nemes kitalált 1 teljesen új hangszert, ami a szintetizátorok elődjének tekinthető), de ők voltak, akik szélesebb körben is ismertté tették a stílust. őket a kraftwerk követte, a maga popjával, majd a libach a nem kevés militáns jellegével (tanultak a nácizmustól, az tuti), onnan pedig nemtudom.de ez már uis a békésebb hetvenes évek vége.
a fent említett bandát 2 jeles személy alkotja: racso agroyam és erk alcrag. azért gondoltam megemlíteni a neveket, hogy lássuk be, nem csak a fagyos északon dívik elmebeteg művészneveket felvenni. magát a zenét nem lehet túlzott komplexitással vádolni, mondhatni, hogy pofonegyszerű, de rendkívül fogós. kb második hallgatásra már ismerős a dallam, de még nyolcvannyolcadikra sem unalmas. van itt minden 53 percben, ami csak kellhet. fennakadt szemű tombolás, vicsorgó düh, lágyabb átvezetés, csak úgy pihenésként, és önpusztító marcangolás (okok, becsuktam a 'mindent a jelzőkről' c könyvet).nem emelnék ki egy számot sem, mert be kell látni, hogy nem remekek ezek csak jók. de nagyon.
nem szoktam zenéknek a szövegeire sok időt vesztegetni, mert mit érdekel engem más drogos képzelgése (megvan a magam baja), de itt azért érdemes olvasgatni. ennyi betegséget! pfff. és nem gyógykezelik őket. legalábbis nem vigyáznak rájuk, mert utazgathatnak, hála az ÚR nak. élőben voltak már többször is nálunk, szegeden is, de nekem sajnos csak egyszer sikerült elcsípnem őket. akkoriban még csak 2004et írtunk, én is jobban bírtam. életem egyik legjobb koncertje volt, az tuti. az énekes majd két órán át rohangált, ordított, és pörgött, a pupillája meg akkora volt, mint egy huszas
az egész szubkultúra kissé fura nekem, a lányokon csak lakkcsíkok, domina cipő, festék vagy két kiló, hosszú köröm, mint egy gót kislány digitalizálva.mondjuk a tenyérnyi miniszoknyát és hasonló toppot kötelezővé is tehetnék, de uis érti mindenki mire gondolok. a srácok meg. pff! nem vagyok balerina típus (kb 185cm és 110kg), de amilyen örjöngés ott volt! arra emléxem, hogya darálóban küzdöttem az életemért, és kis idő után repültem kifelé, mint a győzelmi zászló. onnantól kezdve inkább csak néztem, mint nem. szóval ilyen tombolást én nem láttam. de ilyen zenére mi mást lehetne csinálni, ha nincs szándékunk összetűzésbe keveredni a hatósággal
bár írtam, hogy nem emelek ki semmit, de azért mégis. aki valamennyire kötődik az elektronikusabb zenékhez, annak kötelezővé tennem az untold blasphemies megismerését. természetesen nem a zsánmiselzsár jellegűre gondolok, hanem inkább keményebb, nyálmentesre. a címe is sokat mondó, hát még a zene
de nem is ragoznám tovább, csak megemlítem, hgy aki kedveli az elektromos zenéket, azok próbálkozzanak nyugodtan a bandával, albummal. melléfogni nem lehet, tekintve, hogy a netről már mindent ingyen meg lehet szerezni. ki hinné
akik meg nem ennyire nyitottak, azok meg gubbasszanak tovább a vasszűz és a hallhatatlan albumjaikon. mert megérdemlik.
és FREETIBET!!!
vonR
