I. Full of Anger fesztivál, Debrecen 2009, Új Vígadó
Nagyon vártam már ezt a bulit, ha pontos akarok lenni asszem 1 évet, mert tavaly ilyenkor volt a másik és az pont 1 éve volt.
No, az első pofont akkor kaptam, mikor a beléptem a Vigadóba és megláttam, hogy elmarad a Gholgoth. Ők lettek (igazából magyarok) volna az egyik banda, akik érdekeltek volna az este folyamán, erre berakják helyettük a Darktemperedet, micsoda idióta név. Hát gyorsan vettem egy sört, hogy lenyugtassam magam, de nem volt Borsodi csak Sörsodi, ezt a kibaszást. Mindegy, megittam. A koncertbe belenéztem, de a sör az jobb volt, amit megittam és mivel megittam gyorsan vettem megint egy sört. Aztán jött a Domhring, Angerseed, Dim Vision, Malediction, Casketgarden, Sectioned, jó volt, ittam is egy sört mindegyik banda egészségére. De ki nem szarja le őket, mikor az est fénypontja következett, a Bornholm. (gyorsan vettem egy sört) hát igen, az ember nem minden hónapban tekintheti meg őket - csak úgy kéthavonta. Jöttek a nagy slágernóták, a közönség tombolt. Precízen elnyomták számaiket ahogy kell, bár az énekkel nem voltam teljesen kibékülve. Elég fura volt az énekes hangja, kicsit mintha küszködött volna szegény gyerek, kérdeztem is a banda menedzserét, hogy mi a fasz van? Felvilágosított, hogy beteg az énekes. Kicsit megijedtem, nehogy valami baja legyen, lehet jobb lett volna pihentetni, lemondani, csúsztatni a koncertet, aztán bepótolni újra, de ők ettől teljesen elzárkóztak. Ez az igazi underground hozzáállás. Az utolsó szám után a nagyérdemű természetesen visszatapsolta ezt a tehetséges alakulatot, így mivel is zárhatták volna az estét mással, mint a Cry, Raven, Cry című nagysikerű bombasztnótájukkal. Ha az a bizonyos Raven nem is, de én sírtam helyette. Hogy miért? Mert végignéztem a műsort, én barom. Kifelémenet a helyszínről meg is jegyeztem egy cimborának, jó nagy hülyék vagyunk mi, jobb lett volna Sörnholmra menni...
rantottbus: ez a cikk egy felvezetés a Nagy Őszi Autodafés Támadásokra. Szem és bugyi nem marad szárazon, annyit megígérhetünk elsőre, csak aztán a múzsa el ne felejtsen minket seggen csókolni. Örök hála Pitty Kaqitánynak a veretes koncertbeszámolóért. Igyunk egy sörikét, borikát az egészségére! Hukk! Fuck!
