Demo ralizáció

Demó(kás) rovatunkban egy új, fiatalokból álló szélvészhordát szeretnénk bemutatni Nektek. Az Ökör-Itt-A-Tó nevű kelet-magyarországi tanyavilág külső peremén, Tsengersymából származik az a négyesfogat, akik vidéki zenéjükkel megkísérlik az Igényes Zenehallgató szívébe belecsempészni magukat.

Egy orkánerejű cséphadaró hadosztállyal van itt dolgunk, akik éppoly könnyedén énekelnek ódát a rügyfakadásról, mint a vaddisznó etetésről a fagyos erdőszélen télen. Mindezt fenséges pátosszal és alázattal teszik, jó adag paraszti észjárással megtoldva. Firnyákos tehetségük a névválasztásnál is előjött, lévén Súlytás a nevük. Korábban Súlytólég lett volna, de Nixon - a gitáros - anyja nem engedte, mert az apja bányában halt meg 1969-ben és szerinte ez szentségtörés lenne. A fiúk így módosítottak és szerintünk jól döntöttek, ez a név jobban kifejezi azt a zenei fondorlatot, fifikát, elemi őserőt, zsírparaszt attitűdöt, amit ezek a pernahajderek képesek kifacsarni a hangszereikből. Nixon gityós mellett Árony az énekes/károgós/hőbörgős, a dobokért és korsókért Dzsoki a felelős, míg a szintit Csicsák abszolválja bőszen.
Eddig két minőségi demót tettek le a nagybetűs ASZTALRA. Ezek még magukon hordozták a kritikusok egymást megosztó véleményét, de érzésünk szerint idei kiadványuk az eddigi kétkedők torkát halk puskatussal fogja elnémítani. Lévén a Négy végtag című neotrash albumuk elejétől a végéig egy olyan míves zenekollázs, ami egy évtizedben csak egyszer fordul elő. Maximum kétszer.
[caption id="attachment_161548" align="alignright" width="225" caption="A közeli szennyvíztisztítónál."][/caption]
Az Intró után a Sátán Máltán dalszerzemény egy regősénekbe öltött kinyilatkoztatás a helyi református pap népnyúzó egyházadó szedése ellen, némi világgazdasági válságos és álságos áthallással. Dzsoki itt rendesen elereszti a lábát, dehát nem véletlen, a csapatban ő az egyetlen aki naponta 6 km-t gyalogol a vasútállomásra.
A második tétel egy még gyorsabb száguldás az Ismeretlenbe a négy jóbarát segedelmével. Árony japánkokasokat megszégyenítő áriázása, trillázása és vernyogása a végletekig pumpálja fel az emberben az adrenalint, majd egy a sodrást ellenSÚLYozandó, átcsap a nóta egy rideg, elgépiesedett trip-be. Vajon mi járhatott a fejükben mikor ezt megalkották, a szilvapálinkán kívül? Reméljük egy interjúban majd elárulják mindezt nekünk.

A következő átvezető tétel a lemez közepén nem más, mint a metro, ez logikus. Kis enyhülés jön eztán a negyedik, líraibb számban. A Zsindely amolyan kérdés nélküli válasz, egy halk felkiáltójel a zűrzavar egén, sötétben. Feloldás itt sincs, de helyette kapunk az arcunkba őrjítő (g)riffeket, amik szétmarcangolják lelkünket egy árokparton szétterülve.
A záró tétel stílfűrészszerűen az outraú, ami egy 'békabrekegés-észreveszem-menekül-rátaposok-nyekken' jellegű ambient tétel. Kicsit túlságosan is elszállós lesz a végére, itt talán lehetett volna rövidíteni.
Nem állítjuk azt, hogy teljesen újszerű megközelítésben játszák a srácok ezt a prérimetált, de igenis megvan bennük az a plusz, amivel hamarosan nagyobb ismertségre és új ruhára tehetnek szert. Az autodafé szerkesztőség támogatását maximálisan kivívták és minden fórumon felhívjuk rájuk a figyelmet, mert egy kis Súly Társ mindenkinek kell.