Egy új sorozatot indítunk el mindenki nagy bánatára, amiben a kollégáink viselt dolgait elemezzük ki a magunk hányaveti módján. Kezdődjön tehát a sárdobálás, a csatabárd elásása hat láb mélyre, hányaveti stílusban, ahogy már azt megszokhattátok.

A mai világban elengedhetetlen, hogy az ember tisztában legyen az őt körülvevő enyészettel, hogy mégis mi az, ami hatással vagy undorral van rá. A legjobb, ha egyesével nekiállunk a szemrevételezésben, mérlegelünk és döntünk. Mi az ami maradjon és mi az, amit azonnal vegyünk ki a böngészőnk könyvjelzőjéből. Mi egy nagyon belterjes kvlturális magazin vagyunk, kicsik, savanyúak, de itt élünk a magyar mainstream/underground zenei újságírás pipacsillatú mezejében mezítelen lábbal és nézelődünk, bámészkodunk. Az első szembe ötlő mimóza pilimpalatty virágszál a Shockmagazin. Gyere, lépj be.

Lépj be - májj be (maybe, ugye) Az első shockon túlesve egy szép piros oldalt kapunk. Vér, halál, sátán, nyilvánvalóan erre utalnak ezek a színek, kavalkádok. A honlap nagyasszonya, tekintetes úrhölgye Fafara, Faffcsy, Sylvy. Aki nem olvas sztorimagazint, annak eláruljuk, hogy a kisasszony régen trve Lez Stygian jegyese volt, de a frigy sajnos egy elbaltázott Gorgoroth purparlé miatt meghiúsult.

Az oldal jól felépített, mondom jól, bár kicsit shocknak találjuk a flash-es megoldáshockat ezzel a temérdek tiri-tarka animgiffel megspékelve. Van egy csomó link is, amik ide-oda vezetik a lelkes rockerembert, jól. Szilvia admirális és kis hadserege az egész globális rock/metál szcéna ütőerén tartják ördögvillába szorult kezüket és minden aktualitásról illetve banalitásról heti frissítéssel beszámolnak nekünk. Jól. Korábban nyomtatott formában is megjelentek és ez a vállalkozás sajnos annyira sikeres lett, hogy ebből meggazdagodván abba is hagyták az egészet. Jól. Kurva jól!

A lelkes kis csapat évek óta egy összeszokott kommuna és remek írásokkal gazdagítják a webzine adattárat. A legviccesebb, hogy középrezártan írnak általában és ezáltal néhol kis karácsonyfa minták rajzolódnak ki szinte észrevétlenül a mondatokból egymás alatt.
Amin személy szerint a legtöbbet időztünk az a FAQ menüpont volt. A világért sem szeretnénk nagyzoló és popsinyalóknak tűnni, de véleményünk szerint ez a legjobb aloldala a magazinnak. Letisztult, lényegre törő, jól kimunkált. Jól. Mondhatni a honlap kvintesszenciája.

Néhány cd kritikába beleolvasva az embert azonnal elfogja valamilyen kényszeres viszketegség: jó-jó, de hol vannak a fikák, a kemény odamondás? A legdurvább amivel eddig találkoztam az ez volt: puttyogás az biztos. Ezt a ZORGLÜB: FROM THE DUST albuma kapcsán merészelték remegve leírni. Pedig ennél tökösebbnek kellene lenni, főszerkesztőasszony!
A demó kritikák valahogy nem akarnak frissülni, pedig remek dél-amerikai vértresserek vannak akik szeretnének egy leheletnyi véleményezést a neves lapjukon, de valamiért nem kultiválják a schockosok ezeket a kutyaütő bandákat.

Csak remélni tudjuk, hogy egymás közt szoktak poénkodni azzal, hogy homokoshocknak hívják a szerkesztőtársakat; ez a név, lássuk be, kiapadhatatlan humorforrás még hosszú évekig.
Összességében egy jól felépítős, informatívos, megbízhatós stabilos színvonalas szintetos hozós honlappalos vanos dolgunkos. Jól.

Az autodafé magazin olvasásra ajánlja a shockmagazint, de a trve arcok, mint mi is, messzire kerüljék el a saját egészségi állapotuk megvédése érdekében. A '37:09 perc borzalom, antizene, tömény zajmassza, csörömp, sikamika, értelmetlen károgás' NEM FELEJT!

[caption id="attachment_161549029" align="aligncenter" width="600" caption="A könyvtároshock"][/caption]