Májusban, ahogy azt már néhányan hallhattátok, hazánkba látogat a Wolves In The Throne Room nevű ismeretlen formáció, akiknek névtelensége, ha alaposabban szemügyre vesszük, nem is meglepő. A kapitalizmus földjéről származó együttes ugyanis alapjaiban próbálja lerombolni azokat az értékeket, amiket mindmáig black metal címszó alatt ismertünk. Tapasztalhattuk, hogy mióta 23 filozofikus késszúrással véget vetettek a sötét erők diadalmenetének, mennyire felhígult a műfaj, ami ahhoz vezetett, hogy ma már mindenféle jött-ment ezt a megnyilatkozási formát próbálja felhasználni alantas pénzkeresési és hírnévszerzési céljaira.
Szerencsére ez eddig nem sikerült a báránybőrbe bújt farkasoknak, akik a fekete fém alapvető lényegi elemeivel sincsenek tisztában. Teljesen képtelen, műfajhoz méltatlan nézeteik szót sem érdemelnek, természetimádó hozzáállásuk pedig egyenesen nevetséges. Hát hol a régi hit, a féktelen pusztítás, dekadencia, melegek vérének ontása? Beszélni tudnak a modern társadalom lerombolásáról, de hogy igaz harcosként gyufát ragadjanak, ahhoz persze nincs merszük. Nem is csodálkozunk már semmin, de mindenesetre félelmetes belegondolni, mit fognak művelni ezek minálunk. Már látom magam előtt, ahogy disznófejek helyett, amit a dühödt tömeg közé vetnének, majd élő szarvasmarhákat hozatnak a szervezőkkel, hogy szó szerint felszánthassák velük a színpadot. Természetesen a szövegeik sem szólnak semmiről, legalábbis hóviharról, sátánizmus rejtélyéről vagy háborús vérontásról egy szót sem ejtettek - ezek után nem is értem, hogy merik magukat egyáltalán black metal bandaként eladni. A zenei oldal teljesen elhanyagolható, úgyhogy csak annyit tudok javasolni ezeknek a szégyenletes alakoknak, inkább az A38-on tartsanak spoken word-esteket PETA-aktivistáknak ahelyett, hogy beleártanák magukat olyasmibe, amiről fogalmuk sem lehet.
Szomorú, hogy manapság efféle értékvesztést kell tapasztalnunk kiváltságos életformánk zenei manifesztációjában, és azt javaslom mindenkinek, május 10-én olyan messzire kerüljék el a Dürer-t, amennyire csak lehetséges. Inkább reménykedjünk a fennmaradt kevés mentsvárunkban - talán a Xasthur még képes lesz életet lehelni a vértenger mélyén fuldokló istentelen muzsika világába.