A doom/death szcéna úttörőinél már megszokhattuk, hogy a viszontagságos évek súlyai alatt meggyengülve próbáltak finomodni, egyszerűsíteni,
szomorúnak maradni ijesztegetés nélkül. Hogy emiatt örömködünk vagy a zsilettpengéért nyúlunk, az már egyéntől függ, viszont a szövegvilág és albumcímek egyre szembeötlőbb furcsaságai mellett már nem mehetünk el szó nélkül. Azt még tűrtük volna, hogy Sherlock Holmes-ék elsőként rántsák le a leplet a csúnya-gonosz vallások sokaságáról, és azon sem csodálkoztunk aztán, hogy Katatonia-ék az Alkonyat szerzője elől perelték el a sorozat következő részének címét. Az Anathema viszont még ennél is tovább ment, hiszen a Guns'n'Roses-szal versengő "ki képes tovább művészkedni egy zseniálisnak nevezett parasztvakításon"-hozzáállást sutba vágva ők is az új album kiadásának finisébe értek. Noha még nem tudjuk, milyen lett (de azt igen, hogy a Hammer-ben U.N. 9 ponttal fogja bírálni), a címen már elmerenghetünk egy kicsit. Az állítólag Auld Lang Syne-dal által inspirált Itt vagyunk mert itt vagyunk-cím sok zenész kedvelt indokait felidézhetik, mind feloszlás, mind dallamosodás vagy akármi más kapcsán, de itt ugye nem erről van szó. A dallal az I. világháború során próbálták ösztönözni a katonákat, de be kell látnunk, hogy Cavanagh segédletével mennyivel egyszerűbb is lett volna ez, gondoljunk csak a végtagjaitól frissen megszabadult Jim-re, aki vért hányva érdeklődik felettesétől, hogy ugyan ezt miért is kell, aki nyugodt hangon közli vele: "meg kell halnunk, mert meg kell halnunk". Na ezt ugyan nem kívánjuk a művész uraktól, de azért valamit most már kezdhetnének magukkal.
