A néhai Marco Polo helyén újra összegyűlt tegnap este a szennyre és brutalitásra vágyó fekete szívű rajongók hada, hogy a kolumbán mániákusok, cseh intendások és román csürdöngölősök zenei attakján résztvegyenek. A helyszín maga igazi metaltanya, csábos pultoscicákkal (minden italt neonzöld szívószállal adnak, korrekt árakon), egy ex-kosárlabdázó kidobóbácsival és az enteriőr is teljesen elrugaszkodik a kliséktől a plafonra aggatott tubával, picolókkal.
Szürcsölgetve az ásványvíznek álcázott vodka-tonikomat első utam a cd árusokhoz vezetett, ám az első sokk itt ért az est folyamán, nem volt egyetlen egy Burzum kisfelvarrójuk sem. Egy fiatal, szemrevaló hölgy viszont vett egy Inqusition limitált split bakelitet. És a főzés? Takarítás? Szabás-varrás?Haladjunk tovább, nézzünk be a másik helyiségbe, mi is történik éppen a színpadon. Hangolnak, próbálnak. Ez mégsem az Anal Cunt, szóval feleslegesen nem fárasztom magam most ennek az egész procedúrának a végigszenvedésével, így leülök és félbaráti, félszeparatista társaságban elvegyülve ontjuk az adomákat, élceket, csak hogy teljen az idő.
Egy órás csúszással végre elkezdődik a szónika, elsőként a Negura Bunget ősi román szokás szerint középkori gúnyába bújva csap a búrok közé. A búrhatnám közönség rögtön tapsviharral fejezi ki tetszését, különös tekintettel a hegedűs ta(más)g irányába. Amit ez a srác leművel, az már-már egy Thorns-ba oltott Paganinivel ér fel. Ezt mindenkinek hallania kell egyszer! És többször biztos nem fogja, inkább szíven lövi magát, csak ne kelljen ezt a borzadályt újra átélnie. A medvetáncoltatás jobban megy nekik, maradjunk ennyiben.
Egy kis szünet után jött a katolikus revans pánamerikából, mélyrehangolt, kissé depresszív, filozofikus felhangokkal megtüzdelt úrvacsora celebrációjuk nem lett volna éppen olyan rossz, mint amilyennek elsőre hangzik, de ez az est nem az övék volt. Tisztességgel legyűrték a komolykodó számaikat, volt némi ováció is, de ezt nyugodtan írhatjuk a fülledt és fullasztómeleg számlájára. A billentyűs meg egy fiatal leányzó volt, hát nem egy Kimberly Goss, akire annyit répáztunk annak idején amikor az Ancient klippben fel-fel tűnt. Gyorsnak kellett lenni, na. Meg ha forum romanum, akkor igazán beizzíthatta volna a közönséget az énekes némi 'sugi pula' skandálással, de ez is elmaradt. Ez aztán a blackmetal, piha.
Kissé csalódottan rendeltünk asztalunkhoz egy rigójancsit és reménykedtünk, hogy hátha mégsem fizettük ki feleslegesen azt az 1500 forint belépőt, csak lesz ma még itt valami nagy durranás.

És lett. Vagyis cseh. A Vesna. Kissé ördögi-indusztriál intrójuk alatt azonnal megfagyott a nézőtéren a poshadt levegő, kellő atmoszférát teremtve a bandának ezzel a zenéléshez és a nézők hangulatához. Mindenféle mézes-mázos konferálást mellőzve elkezdődött ezután a dara, a para, meg hát a tara a la Absu. Az énekes a legváltozatosabb hangnemben ontotta magából a respektív axiómákat, rendkívűl szuggesztíven. A kifestett arcok is csak növelték a zene értékét, nem is beszélve a dobverők fordított keresztbe való mutatásáról.
Egyébként még annyit a külsőségekről, hogy meglepődtem milyen szőkék ezek a csehek, ha már alacsonyak. Miattuk érdemes volt végigszenvedni az estét, kár lett volna Vesna hagyni ezt az élményt, amiben minket részesítettek. Tradicionális thrash és black a legalantasabb módon, nincs itt díszítés, sallang, rock&roll, csak a pőre csonkolás, őrület és pusztítás.
Remélem találkozom még sokszor velük koncerten, bennük még meg van az a régi, ősi szellemiség amit a bazári majomkodásra már rég felcserélt a Shining vagy a DHG. Kifelé jövet a koncert végeztével, átszellemülve, önnön valómból kiforgatva, kihányva és kiköpve egy felsőbbrendű Szellem által, ámde diadalittasan a hitvány világ lenézésén elmélkedve a kijáratnál egy Ulver pólós srác látványa végleg romokba döntött. Mi a faszt keresett ez itt?