Amennyire a 2008-as év a mainstream blekkmetálzenekarok aktuális kiadványait tekintve gyengének mutatkozott, legalább annyira volt erős a tavalyi underground termés. Számtalan parányi rejtett kincs került a felszínre, melyekből úgy éreztük, az olvasók jobb ízlésre nevelésének érdekében mindenképpen szót kell ejtenünk. Következzék hát az öt legerősebb lemez, melyek egytől egyig megújítják a stílust valamelyest a maguk módján, legyen szó akár egyéni látásmódjukról, újszerű gitárkezelésükről, megdöbbentő mélységű dalszövegeikről, az elektromos technikák, zajok egy egyészen új lépcsőfokot jelentő alkalmazásáról, sötétségükről vagy tudja rosseb, még miről.
Nozghot - Shiutnbalzakh - Az erdő mellett feketének hat az éji tó. Óriási a köd. Egy, a többitől különálló, csupasz fán kötél lóg. Lassan közeledek felé. Zsebembe nyúlok kesztyűmért, s ujjaimra húzom. A kötélhez lépek, melyben egy halott, sötétbe öltözött hercegnő ring. Megcsókolom, majd kihúzom fülemből a füllhallgatót.
Bestial Lust - Black Fuckin Cancer - Igen, valami megváltozott. Sátáni kacaja kíséretében már aktiválódott az alattomos szupresszor gén, majd egy diabolikus mutáció vérben forgó szemekkel inaktiválta az angyali DNS javító géneket is. A diszkós proto-onkogénből emós onkogén lett, ezután pedig további, a Pokol bugyrából előcammogó szupresszorok aktiválódtak. Még a föld is beleremegett. Érzed jól, közel a vég. Harcolj, menekülj vagy vess véget életednek - ami amúgy fabatkát nem ér!
Heidentum - Lufthansa - Görcsmentes blekkmetál, a fűrészelő obskúrus torzított fortyogás velejéig romlott zúzdája többek között fémkoppanások, elektromos kés csavarokba mártásának, analóg rádió finomhangolójának véletlenszerű csavarintásának, fúrógép fallal játszadozásának, fűnyírónak földhöz csapkodásának innovatív, megrázó erejű vendégszerepeltetésével. Mély tiszteletünk a kreátorok előtt, kisgyermekkori énünket idézték fel bennünk, hisz parányi bölcsisként mi is hasonlókon törtük a fejünk, azonban a terv megvalósulásában anyu rendre megakadályozott. Gratulálunk tehát ahhoz, hogy nekik viszont sikerült, valamint édesanyjuktól való elköltözésükhöz!
Gaedhil - Linuga Ouptya - A banda hangulatában messze különbözik minden más blekkmetál zenekartól, s bár aki ilyet hallgat, az tudja, hogy ez a zene nem a változásokról és a sokszínűségről kell, hogy szóljon, itt mégis valami egészen újszerűről beszélhetünk. Viszont megjegyezném, hogy érdekes vizuális hangokat is hallhatunk, ami szépen kíséri és még érdekesebbé teszi a zenét. Hammer of Hell hangja kifejezetten tetszik. Remekül előadott dalok. Mélyebb hörgést, és tiszta éneket hallhatunk, ami egyféle depresszív hangulatot áraszt. A gitárok hosszas vontatott témáiban, megbújik mindig egy-egy fülbecsengő dallam, és itt már úgy érezzük, teljes a keserűség. Maximálisan érezhető a fájdalom, a szenvedés és a gyötrelem.
Ghast - Snot in my rheum - A gonoszság földi helytartói ismét a beléndeklelkületüekre vetik ki fenevad szőtte hálójukat. Földbetipornak, miután kiszakították az utolsó leheletet is a salaktól elnehezült, ziháló tüdőből, vérbefagyott tetemek üstökén fortyadozva. Kénköves eső adja meg a végső dallamát a pokolba menetelő halotti felvonulásnak, oszladozva az ólomsúlyú percek enyészetbe oltott magam-magányában. Levert korok, ócska, ósdi, lángmarta emléke rohad az elmékben. Elme. Kelme. Slejm.
