Itt a tavasz, dagad a terasz
Kiülünk a verandára
Rágyújtunk egy blackmetalra!
Vége az ínséges időknek, eljött az új Ady Endrék és Esterházyk ideje. Legújabb válogatásunkban két olyan mű, sőt Mű, fog szerepelni amik kétséget sem hagynak affelől, hogy az emberiség végérvényesen halálra ítéltetett. Hangzatos szavak ezek, de higgyétek el, pár sor elolvasása után a menekülést fogjátok választani egy kies erdőbe, ahol nincs net és ember sem nagyon.
Az első Csoda, egy blackmetalhoz (műfajhoz?) írt örömóda, rendkívül igényes rímpárokkal és hihetetlenül finom hangulatfokozó elemekkel:
Black Metal
Ó Black Metal, Ó Black metal!
Adj nekem hitet, és vad felejtést!
Dühöd és ridegséged kiontja belőlem a kesergést,
Kegyetlen gyűlölet lesz bánatomból, és elhal minden remény.
Lelki pofonokat kapok egyfolytában,
Fojtogató a csend ez az én magányom…
Van pengém, hull sötétvörös bánatom,
A földre cseppennek, ők fekete rózsáim,
Nincs ebben semmi károm… Csak a halandó fájdalom.
Ó Black Metal! Te hűvös telihold vagy számomra az éjszakában!
Hagy kövesselek téged, mutasd utam a megnyugvásban!
Lehajtott fejjel megyek feléd, hoztam neked ajándékot,
Fogadd mély tisztelettel,
Benne van könnyes, keserves, véres, fekete virágom…
Halálos ízű mély seb tátong szívemen,
Mint akit egy éles karddal kínozva kínoztak meg.
Nincsen napsütés, nincsen kikelet, nincs már szerelem,
A gyűlöletem és fájdalmam beborítja az egész eget.
Ó Black Metal! Tépd ki a kardot szívemből!
Önts belém kegyetlen, marcangoló haragot, hogy a szívem
begyógyuljon bűzös lehelletedtől!
Nem kell már napsütés, legyen testvérem az éjszaka,
Nem kell a szerelem, mert az csak időpazarlás, és már untat.
Férgek… Mind Férgek Vagytok!
Koporsómban (már meghaltam), csak zabáltok!
Addig, addig egyetek amíg csak egy morzsát láttok!
Voltak víg szempárok, azt is felfaltátok!
Ó Black Metal! Védelmezzél kérlek!
Ne hagyd hogy az emberek, és tudatlanságuk megőrjítsen engem!
Hű társad leszek az örökkévalóságban,
És gyűlöletes fájdalmunkat ordítjuk majd eggyütt a végetelen éjszakában.
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=53946
A másik egy megjelent könyv fülszövege. Rafinált névválasztása a főhősöknek egy rendkívül tehetséges és zseniális írót sejtet a Mű mögött:
Vlagyimir Szpektr - Ennyi nem elég (Gabó kiadó, 2003, 206 oldal)
Az Ennyi nem elég! egy fiatal orosz yuppie naplója, aki egy saját reklámcéget vezet Moszkvában. Az élete olyan, amilyen: hivatalos tárgyalások, aggódó szülők, hétvégék a feleséggel, másnapos ébredések különféle szeretőknél, kokain az egyetlen szerelemmel, egzotikus és kevésbé egzotikus külföldi utazások, és így tovább – a tipikus körülmények tipikus hőse. Természetesen rendszeresen végigjárja a divatos moszkvai éjszakai klubokat, ruházata kizárólag Dolce&Gabbana, Gucci és Prada, és közben különféle kábítószerekkel stimulálja magát. Mindezek alapján arra számíthatnánk, hogy Moszkva éjszakai életébe, a beau monde-ba kapunk bepillantást. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Marduk, „korunk hőse” felesleges embernek érzi magát. A feleségét gyűlöli, a családja idegen számára, szeretője Burzum közel áll ugyan hozzá, de a végső döntést, hogy elhagyja családját a lányért, nem képes meghozni. Így aztán, kívülről szemlélve egy egoista lesz belőle, aki kizárólag önmagáért él a kilencvenes évek végének Moszkvájában.
Vlagyimir Szpektr (igazi vezetékneve Modebadze) 1970-ben született Moszkvában. Az egyetem befejezése után a reklámszakmában dolgozott, majd kortárs orosz művészek alkotásait értékesítette külföldön. Néhány évig élt Franciaországban.
http://moly.hu/konyvek/vlagyimir-szpektr-ennyi-nem-eleg
